Egy rák vallomásai

Úgy terveztem, hogy ez a blog nagyrészt Róla fog szólni...Majd meglátjuk.

  Nem is tudom hol kezdjem, fogalmam sincs, hogy pontosan mióta ismerem. Eddig is láttam suliban, parton, városban...Az egész úgy kezdődött, hogy megtetszett, mint pasi. Mindig nyúztuk egymást, de nem volt egymásnak igazán mondanivalónk. Én nem kerestem, Ő sem engem. Aztán egyszer elkértem az msn-címét, mert kellett egy szám (jó kifogás sohasem rossz...XD). Néhány hónapig fent sem volt msn-en, nem is érdekelt különösebben. Aztán városban egyre többször összefutottunk és én elkezdtem megszeretni. Még mindig nem beszéltünk komoly dolgokról, csak a felszínes "Mi van veled? Most tanulsz?..." szövegelések.

Nem értem, hogyan jött ez nálam ilyen hirtelen. Két hete szerdán először feljött msnre...nem írtam, nem mertem...És akkor jött a krach...rám írt. Innentől kezdve minden nap több órás beszélgetések következtek. Mindenről, az élet nagy dolgairól, a szerelmekről, az érzéseinkről. Nem hittem volna, hogy a f*szfej, beszólok külső alatt ennyire érzékeny lélek lakik.

Az első pillanattól kezdve tudatában voltam, hogy szerelmes valakibe, most már azt is tudom kibe. Mégsem érdekel, menthetetlenül beleszerettem. Két hét alatt olyan szintre vittük "kapcsolatunkat", mint amilyenre a barátaim egy-két év alatt jutottak csak el. Megbízunk egymásban, szeretjük egymást ( hogy milyen mértékben azt nem tudom, csak azt, hogy igenis ő is szeret), nagyon hasonlítunk érzelmileg, kötődünk egymáshoz. Nem értem, hogy mi ez, Ő sem érti. Csak sodródunk és élvezzük egymés társaságát.

Persze eddig még nem volt semmi, még egy csók sem. Hiszen mást szeret...nem fogom elrontani a kapcsolatunkat, nem éri meg. Túlságosan jó érzés a szenvedésekkel együtt is. Érte élvezet szenvedni...XD Na jó ez nem komoly. Senkiért nem jó szenvedni! Mégis én várok rá, és az a sok kellemes perc, amit eltöltök vele (msn-en vagy élőben) feledteti velem mindazt, amit elszenvedek mellette, miatta...És csak reménykedek és hagyom történni az eseményeket.

Viszlát később!