Egy rák vallomásai

Snuff lyrics

Bury all your secrets in my skin
Come away with innocence
And leave me with my sins
The air around me still feels like a cage
And love is just a camouflage
For what resembles rage again

So if you love me let me go
And run away before I know
My heart is just too dark to care
I cant destroy what isn't there
Deliver me into my fate
If I'm alone I cannot hate
I don't deserve to have you
My smile was taken long ago
If I can change I hope I never know

I still press your letters to my lips
And cherish them in parts of me that saver every kiss
I couldn't face a life without your light
But all of that was ripped apart...
When you refused to fight

So save your breath I will not hear
I think I made it very clear
You couldn't hate enough to love
Is that supposed to be enough?
I only wish you weren't my friend
Then I could hurt you in the end
I never claimed to be a saint
My hope was banished long ago
It took the death of hope to let you go

So break yourself against my stones
And spit your pity in my soul
You never needed any help
You sold me out to save yourself
And I wont listen to your shame
You ran away you're all the same
Angels lie to keep control
My love was punished long ago
If you still care, don't ever let me know

If you still care, don't ever let me know

 EGYSZERŰ VERS

Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég,
akkor szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném meg-
csókolni kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom,
hogy nem fogom megcsókolni a kezedet.
( József Attila )

ÁLMOMBAN ENYÉM VAGY

A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
( József Attila )

 SZERELEM

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
( Juhász Gyula )

      Ha ebbe a blogba képet, verset, videót vagy dalszöveget rakok, azt Tőle kaptam vagy Ő mutatta, Ő jut az eszembe róla....

Úgy terveztem, hogy ez a blog nagyrészt Róla fog szólni...Majd meglátjuk.

  Nem is tudom hol kezdjem, fogalmam sincs, hogy pontosan mióta ismerem. Eddig is láttam suliban, parton, városban...Az egész úgy kezdődött, hogy megtetszett, mint pasi. Mindig nyúztuk egymást, de nem volt egymásnak igazán mondanivalónk. Én nem kerestem, Ő sem engem. Aztán egyszer elkértem az msn-címét, mert kellett egy szám (jó kifogás sohasem rossz...XD). Néhány hónapig fent sem volt msn-en, nem is érdekelt különösebben. Aztán városban egyre többször összefutottunk és én elkezdtem megszeretni. Még mindig nem beszéltünk komoly dolgokról, csak a felszínes "Mi van veled? Most tanulsz?..." szövegelések.

Nem értem, hogyan jött ez nálam ilyen hirtelen. Két hete szerdán először feljött msnre...nem írtam, nem mertem...És akkor jött a krach...rám írt. Innentől kezdve minden nap több órás beszélgetések következtek. Mindenről, az élet nagy dolgairól, a szerelmekről, az érzéseinkről. Nem hittem volna, hogy a f*szfej, beszólok külső alatt ennyire érzékeny lélek lakik.

Az első pillanattól kezdve tudatában voltam, hogy szerelmes valakibe, most már azt is tudom kibe. Mégsem érdekel, menthetetlenül beleszerettem. Két hét alatt olyan szintre vittük "kapcsolatunkat", mint amilyenre a barátaim egy-két év alatt jutottak csak el. Megbízunk egymásban, szeretjük egymást ( hogy milyen mértékben azt nem tudom, csak azt, hogy igenis ő is szeret), nagyon hasonlítunk érzelmileg, kötődünk egymáshoz. Nem értem, hogy mi ez, Ő sem érti. Csak sodródunk és élvezzük egymés társaságát.

Persze eddig még nem volt semmi, még egy csók sem. Hiszen mást szeret...nem fogom elrontani a kapcsolatunkat, nem éri meg. Túlságosan jó érzés a szenvedésekkel együtt is. Érte élvezet szenvedni...XD Na jó ez nem komoly. Senkiért nem jó szenvedni! Mégis én várok rá, és az a sok kellemes perc, amit eltöltök vele (msn-en vagy élőben) feledteti velem mindazt, amit elszenvedek mellette, miatta...És csak reménykedek és hagyom történni az eseményeket.

Viszlát később!

Sziasztok!

19 éves lány vagyok, aki mindig küzd...önmagával, az érzéseivel, a megmagyarázhatatlannal vagyis a szerelemmel. Ha kíváncsi vagy mik történnek egy érzékeny lelkületű rákkal az érzlemek világában, akkor olvasd a blogom! Nem ígérem, hogy mindig érdekes lesz és hogy nem fogom ismételni magam. Azt fogom leírni, amit érzek és ez néha az ismétléssel fokozható... Nem kell elolvasni, nem kell véleményt mondani, ha mégis szeretnél hozzáfűzni vmit drága blogom bejegyzéseihez, kommentelj!

Jó olvasást, merülj el érzelmeim viharában! :)